A Könyv

Teljes erőmből rohantam a vaksötét éjszakában, többször is elestem, de azonnal felpattantam és futottam tovább, időnként hátrafordulva, hátha újra meglátom, de legbelül reménykedtem, hogy nem így lesz. Még mindig nem tértem teljesen magamhoz. Miként lehetséges, hogy ott volt? Hiszen a saját kezemmel… De nem, biztosan tévedek, nem lehetett ő! Talán egy soha nem említett ikertestvér, igen ez lehet a megoldás! De a tekintete, ezt a szempárt bárhol megismerem, hisz láttam, hogyan hunyt ki belőle az élet. Ilyen vádlón nem tud senki más nézni, mintha tehettem volna bármi mást! Az ő döntése volt, én próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt, azt hitte, játszani lehet ezekkel az erőkkel, de rövid játék volt. A könnyelmű és óvatlan emberek nem kapnak második esélyt! Talán erővel visszatarthattam volna, akkor talán még ma is élne! De meghalt, ez nem lehetett ő, csak egy árny vagy szellem, aki már éber óráimat is pokollá akarja tenni. Miért is jöttem ide? Tudhattam volna, hogy valami nincs rendben, de ez az átkozott kíváncsiság nem hagyott nyugodni. Hisz tudtam, hogy egyetlen példány volt, és azt az egyet is ott hagytam azon az éjszakán. Ott, ahová e könyv nélkül senki nem juthat el. Hányszor átkoztam magam, amiért nem hoztam el, ezzel örökre megfosztva magamat az esélytől, hogy kiderítsem, mi sikerült félre.

És most a fülembe jutott, hogy létezik egy másolat, itt ebben a kolostorban… Nem tudtam ellenállni! Tudnom kellett! De ez nem másolat volt… Nem, éreztem a csontjaimban a belőle áradó gonoszt, egy másolat soha nem lenne képes erre. Út Shadion-ba, milyen semmitmondó cím, és mégis benne van minden, amit ember valaha is lehetségesnek hitt, sőt még több is! Kezdetben azt hittem, ez is csak olyan, mint a Mortem Anubis vagy az Alinor krónikája, de ahogy a kezembe vettem éreztem ez több… Mi ez? Valaki jön utánam! Vagy valami! Mit tegyek? Reméltem, a könyv ereje helyhez köti! Ehhez kevés az én erőm! Csend van. Csak ezek a léptek! Most, hogy hallom már nem merek hátranézni… Félek, félek attól, hogy tényleg ő az, ami azt jelentené, hogy… Még a levelek se rezdülnek. Mintha megfagyott volna az éjszaka. Már csak pár száz méter, és biztonságban leszek. De ezek a léptek…

Készültem, a kis híd előtt rajzoltam fel a védőkört, az kitart hajnalig, akkor pedig bármely nem evilági lénynek vissza kell vonulnia, szerencsére, mindennek megvannak a maga törvényei. Azóta sok mindent tanultam, sok hasznos dolgot. Az atya jó tanárom volt. A léptek! Már elölről jönnek! Hogy került elém? Képzelődöm? Nem hiszem! Nem látok senkit. Ott a híd! A tűz még mindig ég… Talán elérem! ITT VAN! Ő az! S a tekintete perzsel, vörösen izzik! Látom benne a sorsom. Nem is küzdök tovább. Megállok. S várom az elkerülhetetlent. Újra visszatérünk Shadion-ba, de most már végleg. Megértettem végre: Odatartozom. Hisz óvatlan voltam…